Times goes by, so slowly.

Times goes by, so slowly.

Mit nézzünk ma? Ingmar Bergman: A hetedik pecsét

Írta és rendezte: Ingmar Bergman. Szereplők: Max von Sydow, Bibi Anderson, Gunnar Björnstrand. (svéd film, 96 perc).

2021. május 02. - Akos Kecso

A filmről nagyon sokféleképpen lehetne szólni, számtalan olvasata van, már 62  évvel ezelőtt, amikor elkészült, egyes kultúresztéták kissé ironikusan az új svéd film klasszikusának nevezték ezt az igencsak hagyományos filmet.

3.jpg

Mai szemmel nézve a film igen alacsony költségvetéssel készült, nemcsak "low budget", hanem inkább "no budget" kategóriába sorolhatnánk. A hetedik pecsét című film, amelyet a rendező 35 nap alatt forgatott, Bergman pályafutásának egyik legjelentősebb szimbolikus-költői alkotása. Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel. A Halál őt is el akarja ragadni, de ő, hogy megtalálja hitét, haladékot kér egy sakkjátszma erejéig.

1.jpg

A film radikális, posztmodern értelmezésében a Halál egzisztencialista pszichoanalízist végez, amikor sakklépéseivel könyörtelenül interpretálja a lovag vágyait, tévhiteit, identitáskeresését. Bergman apokaliptikus, fekete-fehér képei élesen hasítanak a másoknak hitet adni, segíteni akarók szívébe.

A cím az Újszövetség egyetlen prófétikus könyvére, a Jelenések könyvére utal. Noha a film csak áttételesen jelzi kapcsolatát az Apokaliptikus történethez, és az isteni történés helyett a mindennapi ember történetét mondja el egy modern versben, röviden érdemes mégis áttekinteni az eredeti biblikus történetet: János látomásában Istent látta trónusán angyalaival körülvéve. Jobb kezében egy hét pecséttel lezárt könyvet tartott, amelyet senki nem tudott kinyitni, csak a Bárány. Miután a Bárány felnyitotta a pecséteket, bepillantás nyílt a jövőbe. Gyönyörű, univerzális, kultúrtörténeti archetípus: a Nagy Könyv, a Titkok Könyve, amit csak a kiválasztott kevesek ismernek, az írástudók, de ők sem könnyen férhetnek hozzá, mert hétpecsétes a titok. A lét értelmét a Teremtő gondosan elrejtette a szemünk elől. Ha a titokra mégis fény derül, akkor katasztrófa következik be.

2.jpg

Az eredeti történet szerint az első négy pecsét felnyitásakor egy-egy lovas tűnik elő (az Apokalipszis lovasai): a fehér lovon ülő lovas a világ meghódítására indul, de a tűzvörös, a fekete és a zöldeshalvány lovon ülő lovasok (a háború, az éhség, a halál jelképei) szörnyű pusztításokat visznek véghez a földön. Az ötödik pecsét felnyitásakor vértanúk jelennek meg, a hatodik pecsét felnyitásakor földrengés támad és természeti csapások sújtanak a földre. A hetedik pecsét felnyitásakor az angyalok megfújják a harsonákat és szörnyű katasztrófák szakadnak a világra. Minden baj és szorongattatás után jön a diadal, a megtorlás és a jutalmazás.

A film Bergman pályájának érett filozófiai deklarációja, moralitás játszma, ahol az emberi brutalitás tanúi egyedül maradnak az értelemmel szemben feltett kérdéssel.

Létezés négy dimenziójának, fizikai, társas, pszichológiai és szellemi rétegeinek megtapasztalása után a filmbeli lovag tudást vár, hogy megvilágosodjék. Tudás azonban nincs, azaz nem az a tudás van, amit vár.

2.png

A Halál az, aki leginkább rádöbbenti erre, de csak lassan, a sakklépések, a közelgő végjátszma közeledésével. Amikor azt mondom, hogy a Halál interpretálja a lovag útkeresését, az interpretációt fogalmát tágabb értelemben használom, mint szokásosan: olyan helyzetbe hozza, olyan kontextust teremt, amelyben egy új jelentés kiemelkedésének a lehetősége teremtődik meg, egy olyan jelentésnek, ami a feltett kérdéssel kapcsolatban valamiféle választ hordoz.

A film egzisztenciálanalitikus értelmezése alapján a létezés a világgal való találkozásban, a cselekvésben és a tapasztalatban érhető tetten: valójában külön self, önmagunk, nem is létezik. Emiatt a létezés legfontosabb tulajdonsága a bizonytalanság és a szorongás tulajdonképpen attribútumai a létnek. Pszichés zavar nem akkor keletkezik, ha bizonytalanok vagyunk, vagy szorongunk, hanem akkor, ha ezzel nem tudunk szembenézni. A szorongásnak és a bizonytalanságnak, mint a lét szükséges velejáróinak elfogadása mindenféle tudás megszerzésénél fontosabb.

Nemcsak öngyilkos és depressziós páciensek pszichoterápiájában, hanem az ún. hosszúterápiákban is előbb vagy utóbb megjelenik a terápia során ez az egzisztenciális motívum, akár rejtve, szimbolikusan, akár közvetlenül: mi az értelme a létemnek?

A terápia kimenetelének szempontjából nem mindegy, hogy milyen válasz születik. Gyakran ez az egyik legmegterhelőbb helyzet a segítő számára: saját válaszainak értelmetlenségével szembesül, ha azokat mások számára szeretné használhatóvá tenni. Emiatt aztán egy út marad, a terápiás kapcsolat tartós hatásában bízni, és abban segíteni a másikat, hogy ő találja meg válaszait.

A terápia célja, hogy az egyén önmagával szemben őszintébbé váljék, találja meg életének, cselekedeteinek értelmét, jelentését, és tágítsa ki lehetőségeit. A lovag mindvégig passzív szemlélő, de a film végén végrehajt egy cselekedetet, egy proszociális aktust, ami minden tudás nélkül egyedül hitelesíti egész életét. Amikor a sakkbábuk felborításával eltereli a Halál figyelmét a fiatal párról, hogy azok elmenekülhessenek, egy felismert szükségszerűségből következő tudatos közösségi cselekedetet hajt végre. De ekkor már a szabadság fogalomköréhez értünk, ami újabb külön témája lehetne ennek az elemzésnek.

44.jpg

Mindannyiunknak van én-mitológiánk, személyes válaszunk a léttel szemben feltett kérdésre. Ha nem lenne, most nem ülnénk itt. Ez a film többek között arra is alkalmas, hogy segít fellazítani ezt a rendszerünket, válaszaink érvényességén újra elgondolkodhatunk.

A film a látomások, hallucinációk szempontjából egy köztes kultúrtörténeti helyzetet mutat be, a középkori Svédországba kalauzol minket. Míg az őskorban, ókorban a látomások a mindennapi élet részei voltak, sőt a közösségek azon tagját, akik "látó emberek" voltak, papokká avatták, mágusokká, sámánokká emelték, addig a középkorban ez részben megváltozott. Noha a hallucinációk és látomások tényét még ekkor sem szankcionálja a társadalom, de a tartalmát már igen. Lehet Szűzmáriát a kisdeddel sétálni látni a réten, lehet csodás dolgokat hallani, beszélgetni Istennel, de ha valaki arról álmodik, hogy a Sátánnal hált, és ezt az állítását másnap is fenntartja, annak könnyen máglyahalál a vége: a látomásokat már tartalmilag cenzúrázza a közösség. Napjainkra a helyzet már egészen megváltozott, manapság ha valaki arról beszélne, hogy tegnap a Halállal sakkozott, és hallotta az angyali harsonákat, akkor a pszichiáter rögtön a sürgős szükség és a veszélyeztető állapot terminus technikusaiban keresné állapotának gyors megoldását.

Nagy film. Kár, hogy ma nem születnek ilyen fajta filmek...Ez a film az élet himnusza,

A teljes filmet  itt tudod megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=W7aVrqypROs

 

A bejegyzés trackback címe:

https://uzsoras.blog.hu/api/trackback/id/tr216519686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása